A Taxi varázsa...

Hajnal, az idő kicsit csíp, a nap még csak most kezd ébredezni, és én már úton vagyok.
Belváros. Szeretem ilyenkor mikor senki más nincs az utakon, kellemes és békés.
6 perc múlva már a kocsiban volt a tegnapi este utószele, egy másnapos hallgatag fiú.
Sokat nem beszélt, kicsit el is aludt, és apróval fizetett. de hálás voltam neki, apróból sosem elég.
Fél órával később rengeteg gond és stressz költözött mellém az anyósülésre.
Egy üzletasszony munkába sietett, késésben volt, és a sírás szélén állt már mikor beszállt a kocsiba. Hihetetlen mennyi idegesség volt benne. Mesélt a rá váró értekezletről, arról,hogy fél hogy elveszíti a munkáját.
10percet utazott a kocsiban de sokkal nyugodtabban szállt ki..Lehet hogy a taxi volt rá ilyen hatással, ahogy kiszállt megkönnyebbülve úgy hagyta ott nekem a gondjait.. De lehúztam az ablakot és kiengedtem, majd a következő utcában a nyitott ajtón beengedtem Spanyolországot. Következő utasom a reptérre tartott és onnan tovább haza, Barcelonába. Mindig is el akartam jutni abba a városba, eddig sajnos nem sikerült, de legalább fél óráig együtt utazhattam Gaudival és szebbnél szebb szecessziós épületével, a katalán kultúrával, spanyol italokkal,hallottam pletykákat kedvenc spanyol focistáimról, egy picit időztem a tengerparton, süttettem a hasamat, de mivel nem kentem be magam naptejjel ennek is véget kellett vetni. Utasom kiszállt,hogy ő ténylegesen átélje amiről én csak álmodozom egy átlag délelőttömön.
Aznap még utaztam egy rakat idegességgel, szeretettel, izgalommal, és persze szerelemmel. Szerelemmel amely most bontakozik ki, és amely a taxit kihasználja,hogy egy picit elbújjon a világ elől, és hogy gyors utat találjon a helyre, ahol igazán kettesben lehetnek, vagy épp egy társaságba, hogy világgá kürtöljék,hogy igen, ők egymáséi.
Az utolsó fuvarom egy megtört lélek volt. Egy ember, aki csalódott a világban, csalódott abban akit szeretett, és csalódott magában is.
Eszméletlenül sajnáltam,átéreztem a fájdalmát, és próbáltam megfejteni.
Ugyan úgy mint mindenki más, ő is beleesett a szerelem csapdájába. Őszintén,önzetlenül szeretett valakit, aki viszonozta érzéseit. Aztán egy nap ez megszűnt, otthagyta, ő ottmaradt egyedül. Azóta sem dolgozta fel. Látszott a mérhetetlen fájdalma, és az,hogy többé nem tud megbízni senkiben. Sajnáltam,de szívesebben szerettem volna rákiáltani, hogy hééé, térj már észhez! Lép tovább.
Kiszállt a taxiból és felszabadultam. Rájöttem hogy az utas én magam voltam.
Még jó hogy lejárt a munkaidőm.
Szeretek taxizni.