Vallomás

Onnan tudom,hogy szeretem, hogy nem Tőle várok mindent, hanem Ő minden..

Találkozás a valóság és a képzelet határán

És eljött az az idő is,mikor már becsaptam a fájdalmat..
Esténként boldogságot merítettem a poharamba, nyugalmat fecskendeztem a testembe,és elhittem,hogy jól vagyok.
Hallottam a körülöttem lévő emberek szívének öngyilkos lüktetését,mígnem én is erre a dallamra kezdtem el létezni,és jól érezni magamat. Táplálkoztam a megsemmisített személyiségű emberek ürességéből,így egyre üresebb lettem én is.

Utána meghallottam a hangját.
Nem láttam,csak hallottam.

Tapogatózva indultam el az alkoholpárás levegőt magam után hagyva, nem láttam semmit,nem is éreztem semmit,csak vakon bíztam, hittem a hangban,és tudtam hogy nem vezet szakadékba,segít újra meglátnom a napfényt.
Hetekig mentem, nem ettem, nem ittam, de eltűnt a testemből minden mocsok, a látásom kitisztult, tüdőm újra friss levegőt szívott és megéreztem a szerelem szagát.
És ő ott állt. Szemben velem. Kihozott a gödörből,de nem várt hálát. Megkaptam tőle mindent amire vágytam. Visszavezetett saját magamhoz.
Nem kérte, hogy kövessem,mégis mentem utána. Saját akaratomból. Csábított vágyakkal teli tekintete.
Azóta eltelt ezer év is,és mi még mindig a világot járjuk.

Ez a zűrzavar,ami az életünk,sosem lesz egyszerű és sosem lesz könnyen megérthető. Fejetlenség,de a mienk,imádok benne élni.

Egy dolgot felejtek el mindig. Félelem nélkül boldognak lenni. Pedig fontos,hogy ne csak a fájdalmat és a veszteséget éljük meg igazán,hanem fogadjuk el a boldogságot,amit az élet küld nekünk. Persze,erre mondhatod,hogy Te szoktál boldog lenni..de ne csak boldog légy,Te magad légy a boldogság. Mikor valami fáj,akkor érzed a mellkasodban is,hát így kell boldognak is lenni..érezd az utolsó porcikádban is,árasszon el,fulladozz benne.

"azt hiszem, hogy mellettem feküdtél,
és csak bűn járt mindkettőnk fejében.
a falakon fénylett az elhasznált idő
és a csönd vágta magát mélyebbre.
bennünk."  /P.B./

Talán a legfontosabb dolog amit megtanultam eddigi életemben,az az,hogy mindent tudjak értékelni.
(Össze vissza írok,sehol semmi hasonlat,Te meg olvasod és erősen agyalsz,hogy abbahagyod az erőlködést és inkább megnézed astroneten a horoszkópodat,hát meg is értelek..)
Kavarognak bennem a gondolatok,a vágyak,és egyiket sem tudom leírni,boldog vagyok és a boldogságot nem lehet megfogalmazni.

Úgy gondoltam semmi okom a boldogságra,és mivel semmit nem tettem ma csak felkeltem,meg sem érdemlem, és akkor rájöttem hogy egy mérhetetlen seggfej vagyok.
Vágyom a boldogságra az élet minden percében,és mikor kéretlenül becsönget hozzám,nem merek neki ajtót nyitni,inkább a kukucskálón keresztül nézem,és faggatom mi dolga itt..
Hát igen. Azért írom ezt le,mert biztos nem vagyok teljesen egyedül a hülyeségemben.
De mindenki megérdemli a boldogságot,és nem kell ok amiért boldognak lehet lenni,mert épp elég ok lehet egy napsugár az arcodon,egy finom kávé, egy csók, egy mezítlábas séta a füvön,bármi. Csak meg kell élni.
(A boldogságba bele lehet halni?)

Fiatal vagyok.Boldog vagyok.Meg akarom váltani a világot. Csak még fogat mosok előtte.

Odagurultam elé,Ő megtalált,én meg boldog voltam.
Próbált megérteni,éreztem,hogy próbálkozott..
De perceken belül föladta,elhajított,és továbbment.
Mindig ez van. Mindig. Senki nem szánja Rám az időt...
Nehéz is az élete egy rubik kockának...

Ajándékot kaptam..
-Mi ez?
-Meglepetés!
Ő sejtelmesen mosolygott,én meg nem mertem Neki megmondani,hogy utálom a meglepetéseket.
Lassan kibontottam a masnit,én a dobozt néztem,Ő engem.Éreztem a bőrömön..az arcomon,a kezemen,az ujjaimon.
Félelemmel vegyes kíváncsiság fogott el. Kinyitottam.
A szíve volt a dobozban. A szíve,és ennek kulcsa.
Ez a férfi teljesen odaadta magát nekem,és csak arra várt,hogy reagáljak a teljes igazára.
Hányszor tettem már én is így..
-Ne haragudj,de nem fogadhatom el. Nem fogadhatom el,mert nem tudom viszonozni.
Ennyit mondtam,és elfutottam.
Ideges voltam,mert tudom mennyire fáj,mikor a legdrágább kincsedet ajánlod föl valakinek,és az visszautasítja.
De nem fogadhattam el Tőle,mert én is oda akartam Neki adni a szívemet,de sajnos nincs már meg hozzá a kulcsom.
Mert az  a másik elvette. A sötét szemei mögött rejlő gonosz kicsalta tőlem a kulcsot,és elvette.
Ó,nem ám azért,hogy Ő nyithasson ki,hanem hogy senki. Azért vette el,hogy fájdalmat okozzon,míg Ő osztogatja a kulcsmásolótól elhozott hamis kulcsait százával.
És most itt maradtam egy bezárt szívvel..a zárat feszíteni,pedig nem szabad.
Add vissza a kulcsomat!

Nagyot szívtam a cigarettámba, és megteltem vele. A torkomon ragadt a füst,keveredett a számban lévő sós könnyel,ami lecsordogált a szememből. Szégyelltem magam,nem akartam sírni,de abbahagyni nem sikerült.
Nem tudtam mit érzek. Csalódottságot? Félelmet? Szomorúságot? Dühöt?
Kicsit talán mindent egyszerre.
Tudtam mi jön ez után. Tudtam,hogy újra össze kell raknom magam,átvizsgálva minden darabot,hogy hibás e, szükségem van e rá,megnézni,mi hiányzik belőlem,és végül bátorságot véve magamon, elindulni a világ piacára,beszerezni a hiányzó elemeket.
Forróság volt,mégsem kívántam a sört. Részeg voltam a gondolataimtól, a víz pedig nem enyhítette a szomjam, mert a testem a kétségbeeséstől száradt ki.
Tudtam,hogy rajtam múlik,egyedül rajtam,hogy belerokkanok,vagy a hasznomra fordítom a történteket.
Az elmúlt 10hónap egyetlen percben tört bennem felszínre, érdekes volt,tanulságos,őszinte,és mégis kurvára fájdalmas.

Végül döntöttem.

Eldobtam e szótáramból,a "mi lett volna ha" kifejezést, levontam a konzekvenciát, és rájöttem. Rájöttem arra,hogy nincs semmi baj. Ettől én csak több leszek. Sokkal több. Végülis, mindig is erre vágytam. Megtapasztalni és megélni az életet az élet napos és árnyékos felén egyaránt.
Sejtettem,hogy ezt el fogom felejteni a következő kihívásnál, így elcsomagoltam a pillanatot,hogy megmaradjon.
Majd magammal viszem.

A cigarettám csonkig égett,pedig csak egyszer szívtam bele,a sminkem lefolyt, a vizem felforrt, én meg magamra vettem a legszebb mosolyomat és elindultam.
Félelmetes gyorsasággal haladtam ahhoz képest,hogy az idő épp makacsul állt egy helyben.

Bor. A bor gyógyít,a borban az igazság, a bor vérvörös,a bor finom,a bor valami fenséges,valami felsőbb.
Lassan kortyolom,és az üresség,ami bennem keletkezett szépen lassan telik meg és válik színesebbé. Az alkohol elzsibbaszt,az alkohol könnyűvé varázsol.
A város a nyakamban,a fények a szememben, a tettek előttem,elindulok.
Tarts velem. Tudod,hogy szükségem van Rád,és ki tudja,lehet  hogy neked is épp ennyire Rám.
Minden okkal történik. okkal lépünk bele más ember életébe,okkal megyünk azon az úton,amin vagyunk.
Okkal fájunk,okkal örülünk,okkal szeretünk,okkal gyűlölünk,okkal szeretkezünk,okkal álmodunk.
Okkal vagyok bonyolult.

Áldom magam,amiért egy életre szóló bérletet vettem gyermekként a kacagásomból,és hogy nem kell újat venni holnap,mert már nem vagyok olyan gazdag,mint rég.
Abba kéne hagynom az írást,talán el sem kellett volna kezdenem,de jól esik,jobban esik,mint eddig bármikor,mert most simogat a billentyűzet,nem kényszerít, most nem érdekel ki szól meg azért,amit és amiért írok.

Ez az első magamról szóló bejegyzésem, az elmúlt másfél évben ihlet alapján írtam,most én magam vagyok az alapanyag.
Eddig amit írtam nem Rólad szólt,nem Rólam,csak gondolatok voltak.

Ebben benne vagy Te is és Ő is. mert most kijött.
Nevettem rajtad,mert magadra ismertél egy bejegyzésemről, és Te megharagudtál Rám. Ennek már pár hónapja. Hát nevess te is magadon,amiért semmi közöd nem volt hozzá,és Te tetted magad egyenlővé pár sorral. Nevess,nevess helyettem is,mert most nincs kedvem.
Majd később.
Már nem érdekelsz,a kurva életbe is!
Már az sem érdekel,hogy az élet 20évesen akart kidobni magából,mert nem sikerült neki, és tudom,hogy így maradhatok,sokáig maradhatok.
Nem lettem erősebb,de tisztábban látok.
Ugyan olyan naiv vagyok,de van aki ezt értékeli.

Én voltam a hibás, egy kavicsot is képes vagyok gyémántnak látni,közben csak egy kavics.
De felvállalom.
Bátorság kell a szeretet kimutatásához, bátorság kell magához a szeretethez. Te valószínűleg gyáva vagy.
Ez már nem az én bajom.

Egy dolog biztos az életben.
A Kávét továbbra is cukor nélkül iszom.

Szeretem. Tiszta szívemből szeretem. Ő egy darab,és is egy darab vagyok. Nem vagyunk egészek. Együtt lehetnénk,de a sors iróniája,hogy más az utunk. Nem tudunk együtt élni. Ő lego, én puzzle darab vagyok.