Nyár óta ezer meg ezer boldog emléket gyűjtöttem össze. És most mégis olyan,mintha egy nagy fa lennék. Zöld,életben gazdag levelek, emlékek, boldogságok, amik elkezdtek sárgulni, hullanak le a sárba, és még meg is tapossák őket. Már nincs bennük élet.
És tudom mi jön. Tudom hogy jön a tél,és az ágaimat belepi a hó. Hideg lesz, nagyon hideg,sokáig. Tudom. Előre reszketek. De ha jobban belegondolok, szükség van arra,hogy elhullajtsam ezeket a leveleket. Kell hogy egy kicsit megnyugodjak a hó alatt. Hiszen utána jönnek az új hajtások, a virágok, a még szebb és erősebb levelek. Nem fog legyőzni a szél,a hó sem fagyaszt el. Megpróbálom a hasznomra fordítani a hideget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése