Megérte? Nem tudom...

Elegem volt a télből.
Fáztam.
Elfagyott bennem minden.
Ordítani tudtam volna,annyira fájt a hideg.
Majd egyszer arra keltem,hogy süt a Nap.
Kirohantam úgy,ahogy voltam,kócosan, alvós ruhában,megálltam,és néztem a Napot.
Néztem,néztem,fájt a szemem, folyt a könnyem, szédültem, de nem fordítottam el a tekintetem,hagytam,hogy megteljek a meleggel, a fénnyel.
Boldog voltam,felszabadult.
Pár percig tartott csak.
Viszont azóta minden világos.
Nincsen fekete és fehér,mert minden fehér...
Nagy árat fizettem azért a pár boldog,meleg percért.

Megérte? Nem tudom....