Egy csillag,ami a legfényesebben ragyogott,tegnap felröpült az égre.

Sokáig volt itt,és rengeteg embernek fényesítette be az életét.
Kicsit különbözött a többi csillagtól,mert nem volt átlagos. A fénye erősebben ragyogott mint a Nap. Akárki látta,melegség töltötte el a szívét,akárki beszélt vele,értelmet nyert az értelmetlen.
A csillagnak az volt a különleges képessége,hogy ismerte a Titkok titkát, az Élet értelmét,és e szerint élte életét itt lenn a Földön. A Titka nem volt más,mint a szeretet. Az Őszinte, Igaz szeretet,amit az ember szíve legmélyéről képes adni.
Boldog vagyok,hogy kaptam abból a ragyogó fényből,amit árasztott, boldog vagyok,hogy megtanított szeretni, boldog vagyok, amiért megláthattam az Igazi Fényt,ami nincs benne mindenkiben ennyire erősen.

Tegnap éjszaka már az égen ragyogott tovább. Erősebben mint bármelyik más csillag. Most onnan világit meg minket, most onnan őriz. Hiányzik innen a földről, rengeteg embernek, de még most is olyan erősen ragyog,hogy érezteti velünk, Ő nem hagyott el minket, csak épp egy másik helyet ragyog be a gyönyörű fényével.