Olyan könnyed. Látom,de nem érzem, nem élem,de megélem. Mi ez? Álmodom? Igen..álmodom.Most mi tévő legyek? Itt állok az emlékképeim és rejtett vágyaim kusza városában.. Jártam már itt,de akkor ösztönösen mozogtam,most minden ismerős,mégsem igazodom ki. Mit kell tenni egy álomban? Mit csináljak?Várjunk csak.. Végülis bármit megtehetek amit a valóságban nem merek,egy álomnak nincs következménye..Megkeresem Őt. Igen.. Megkeresem,és megmondom neki,hogy utálom. Megmondom neki,hogy még mindig fáj amit velem tett,hogy miatta félek őszintének és önmagamnak lenni,hogy már senkivel nem élvezem a szexet,mert elérte,hogy bűnként gondoljak rá,és talán elmondom neki,hogy mindezek mellett még mindig szeretem. És persze a vallomásom után egy könnyed mozdulattal tökön rúgom. Majd miközben Ö kínok között térdel a földön és szenved,én bemegyek egy édességboltba,és annyi gumicukrot tömök magamba,amennyi csak belémfér,eddig vigyáznom kellett az alakomra..de minek?!Mikor már kellő hányingerem van,besétálok a munkahelyemre, feltépem a főnököm irodájának ajtaját,és leüvöltöm a fejét. Az életben sosem merném mert kirúgna és kell a pénz az albérletre,hát itt a lehetőség. Majd még jól berúgok,hiszen még sohasem voltam részeg,féltem elveszíteni a kontrolt.. Utána megkeresem a szüleim. Már nem élnek,így sosem tudtam nekik igazán megköszönni,hogy mellettem álltak,és mivel ez csak egy álom,meg tudom nekik mondani,hogy hiányoznak..Nade csak szép sorjában,nem kell úgy sietnem. Hála egy doboz nyugtatónak és egy üveg whiskeynek,időm,mint a tenger.