Nem ismeri az érzelmeket. Hihetetlen, de igaz..
Senki sem szereti, mert félnek tőle. Pedig jó lélek, senkit sem bánt..csakhát, hiányzik belőle valami.
Eleinte én sem szerettem, mert nehéz vele "bánni".
Az ember nem tudja, hogyan viszonyuljon hozzá. szóval..igen..nem ismeri az érzelmeket.
Még nem tudom, ez jó e, vagy rossz. Mindenkihez ugyan úgy áll hozzá. Emiatt nem lesz normális élete,soha. Én segítek neki mindenben amiben tudok, velem mégis ugyan úgy viselkedik, mint azokkal,akik csúfolják és keresztbe tesznek neki. De már megszoktam,hogy sosem sír, és sosem nevet, hogy sosem szomorú és sosem boldog. Eleinte feszélyezett..de már hozzászoktam.
Érzek én eleget helyette is!
Például, az iránt a fiú iránt, aki mellett a leghevesebben ver a szívem.
Zavaróan, szinte fájóan. Így belegondolva nem is tudom mit érzek iránta.
De érdekes!
Én érzek, de nem tudom mit..
Ver a szívem..fájóan..szapora a légzésem...pislogok ezerrel, és forró a tenyerem ha Rá gondolok. Szóval vagy gyűlölöm.Vagy félek tőle.
Vagy szeretem..
Különös az élet. Néha úgy gondolom jobb lenne nem érezni, de akkor találkozom a kis különcömmel, és akkor rádöbbenek, hogy hiába nehéz, mégis szerencsés lehetek,hogy efféle fájdalmakat élhetek át...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése