Olyanok vagyunk mint a csigák..én is olyan vagyok.
Elbújunk egy páncél mögé,még az árnyékunktól is megijedünk, ki-ki kukucskálunk, épp csak annyira, megnézzük veszély les-e ránk, körül nem nézünk, nem látjuk hogy szép e a táj.
Lassan haladunk, szinte soha nem jutunk el sehová csak menekülünk és elbújunk.
Hát ebből elég!
Én meztelen csigává szeretnék válni..mit szeretnék? Akarok!
Veszélyesebb, az igaz, hiszen nem véd a páncél, de valljuk be.. a páncél sem nyújt 100%-os védelmet. Ha akarnak eltaposnak úgy is, a páncél saját megnyugtatásunkra van csak.
Hát hagyjuk el, fölösleges!
Páncél nélkül gyorsabban haladunk, látjuk a világ szépségeit, és sokkal magabiztosabbnak tűnünk, ha nem bújunk el félpercenként, így eltaposni sem akarnak majd, minek bántanának, ha nem látják, hogy félünk?!
Szóval én döntöttem. Elhagyom a páncélom.
Te mire vársz még?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése