2011. április 2., szombat

Csillagfényesítő

Megismertem egy csillagfényesítőt.
Azonnal beleszerettem, érzetem, már az első pillanatban hogy fontos szerepet fog játszani az életemben. Úgy lettem rá figyelmes, hogy mikor bemutatkoztunk, megemlítette, hogy munkája csillagfényesítés.
Imádom a nem hétköznapi dolgokat, ezért nagyon érdekessé vált a szememben.
Kérdeztem tőle mit is takar ez a foglalkozás, vagy mégis hogyan kivitelezhető..de nem válaszolt. Nem érdekelt, gondoltam egyszer csak kiszedem belőle!
Ettől eltekintve viszont mindenről órákat beszélgettünk. Volt hogy napokat is végigtársalogtunk, sosem fogytunk ki a témából. Éreztem, hamar, hogy menthetetlenül beleszerettem.
Egy este, mikor álmatlanul vergődtem az ágyban mint egy partra vetett hal, és nem tudtam elaludni, megfertőzte a gondolataimat egy rossz emberi dolog..a kíváncsiság. Elültette agyamban azt a gondolatot, hogy mi van ha hazudott? Mi van ha nincs is ilyen munka? Mi van ha átver?

Bolondnak éreztem magam, egyrészt azért, mert mindenkinek mindent elhiszek..mégis ki a fene hallott csillagfényesítésről?!
Másrészt azért, mert komolyan olyan fontos ez? Rengeteget kaptam tőle, olyan sokat..Miért fontos nekem,hogy csillagfényesítő e vagy sem? Hiszen nem azért szeretem... De mégis... egy hazugságra épült a kapcsolatunk... ez csak nem jó?

Eldöntöttem hogy nem kérdezek rá, de mikor legközelebb találkoztunk,mégis ez volt az első mondatom:
"-Hazudtál,ugye? Ugye nincs is olyan hogy csillagfényesítő?"
"-Nézz bele a tükörbe."
Ennyit válaszolt...Ennyit! Mire akar rávezetni? Hogy mindenki hazudik? Köszönöm...nézek és is Dr. Houset!
De belenéztem.
Magamat láttam.
Magamat, amint a boldogságtól ragyogok..

Nincsenek megjegyzések: