Megismertem egy csillagfényesítőt.
Azonnal beleszerettem, érzetem, már az első pillanatban hogy fontos szerepet fog játszani az életemben. Úgy lettem rá figyelmes, hogy mikor bemutatkoztunk, megemlítette, hogy munkája csillagfényesítés.
Imádom a nem hétköznapi dolgokat, ezért nagyon érdekessé vált a szememben.
Kérdeztem tőle mit is takar ez a foglalkozás, vagy mégis hogyan kivitelezhető..de nem válaszolt. Nem érdekelt, gondoltam egyszer csak kiszedem belőle!
Ettől eltekintve viszont mindenről órákat beszélgettünk. Volt hogy napokat is végigtársalogtunk, sosem fogytunk ki a témából. Éreztem, hamar, hogy menthetetlenül beleszerettem.
Egy este, mikor álmatlanul vergődtem az ágyban mint egy partra vetett hal, és nem tudtam elaludni, megfertőzte a gondolataimat egy rossz emberi dolog..a kíváncsiság. Elültette agyamban azt a gondolatot, hogy mi van ha hazudott? Mi van ha nincs is ilyen munka? Mi van ha átver?
Bolondnak éreztem magam, egyrészt azért, mert mindenkinek mindent elhiszek..mégis ki a fene hallott csillagfényesítésről?!
Másrészt azért, mert komolyan olyan fontos ez? Rengeteget kaptam tőle, olyan sokat..Miért fontos nekem,hogy csillagfényesítő e vagy sem? Hiszen nem azért szeretem... De mégis... egy hazugságra épült a kapcsolatunk... ez csak nem jó?
Eldöntöttem hogy nem kérdezek rá, de mikor legközelebb találkoztunk,mégis ez volt az első mondatom:
"-Hazudtál,ugye? Ugye nincs is olyan hogy csillagfényesítő?"
"-Nézz bele a tükörbe."
Ennyit válaszolt...Ennyit! Mire akar rávezetni? Hogy mindenki hazudik? Köszönöm...nézek és is Dr. Houset!
De belenéztem.
Magamat láttam.
Magamat, amint a boldogságtól ragyogok..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése