2012. június 8., péntek
Szösszenet
A válságok kora ez. Gazdasági válság, emberi válság, érzelmi válság egymás hegyén, hátán.
Borzalmas. Emberek mennek tönkre, úgy hogy küzdenek, de letapossa őket egy felsőbb réteg.
Annyi lámpa árasztja el a Földet, hogy leírhatatlan bizonyos helyeken a fényszennyezés, lámpák minden hol, csak ott nem ahol kellene. Az alagút végén. Füst szmog, mindenhol. Bele vagyunk keveredve. Egy helyben állunk,mozogni sem tudunk,mert mindenki, aki elbukott körülöttünk hever,és hideg kezével a bokánkat szorítja. Aki segíthetne, ő meg inkább csak nevetve lök bele minket is a kilátástalanság végeláthatatlan mocsarába.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése