Él egy öregember a földön, akit mindenki ismer.
A legbarátságosabb,legszebb mosollyal rendelkező egyén, akit a világ valaha láthatott.
Kicsit úgy néz ki, mint Gandalf...de csak nekem. Ugyan is, mindenki másképp látja, mindenkinek más és más alakban jelenik meg. Sokáig utáltam...nagyon sokáig...
Talán még most is, egy picit..
A szakála olyan hosszú, hogy beteríti vele a világot. Ez pedig nagyon bosszantott. Évente 3hónapig van itt, mosolyog, de elfoglalja a Föld egyes részeit?! Igen...régen, pofátlanságnak tartottam ezt.
De idén, feljebb tekintettem a szakállánál, és mosolya, mosolyt csalt az arcomra. Mikor belenéztem hihetetlenül hideg, de mégis melegséget sugárzó szemeibe, megértettem, hogy ő kell a világnak. A szakállával óv minket, nyugalomra, és egymás közelségére kényszerít.
Most már szégyenlem magam, hogy ezt a csupa-szív, dumbledore-i tekintettel megáldott, kedves öregember nem szíveltem.
Most csak a pozitív oldalát látom "eljövetelének".
Ez másoknak több éve megy, én csak idén jöttem rá a TÉL szépségeire....



ui.: Ezt az irományt Lilla apukájának küldeném, Győrbe, kitartó olvasgatásaiért! :) Köszönöm!